A zárt, sűrű erdőből kilépve napsütötte tisztásra érünk. A száraz, homokos talajban itt szárazságtűrő növények sokasága él. Ezek alkotják a homoki gyep értékes növénytársulását. Elgondolkodtató, hogy hogyan került ez a kis száraz gyepfolt a zömmel vizes élőhelyek közé. Ismét vissza kell térnünk a régi korokba, amikor a patakok még kanyargós, természetes medrükben folytak. A folyó vizek kétféle munkát végeztek: romoltak és építettek. Építéskor a magukkal hozott hordalékot rakták le olyan helyeken, ahol a terepviszonyok lassú folyásra kényszerítették a vizet. A hordalék anyaga pedig legtöbbször homok volt. Tehát mi most egy ilyen „homokszigeten” tartózkodunk. A növényvilág pedig lassan benépesítette a területet. Mivel a homok könnyen kiszárad, a vizet nem tudja tárolni, csakis olyan növények maradtak meg, melyek kibírják a talaj időszakos kiszáradását.
Tavasztól őszig gyönyörködhetünk a homoki gyep virágpompában. Mégis a májusi arca a legszebb. Ekkor virágzik a kék színű hegyi len, a lila ökörfarkkóró, a magyar szegfű, a sárga virágú sokvirágú boglárka és a csomós hölgymál. A felsorolt növények a hegyi rétek hangulatát árasztják, hisz középhegységeink rétjein is találkozhatunk velük. Ám szép számban élnek itt olyan növények, melyek kifejezetten a homoki gyepekre jellemzők. Elsőként a homoki árvalányhaj, mint gyepalkotó fűféle érdemel említést. Ez a védett növény május végén már repíti szerteszét tollas szálkáit, melynek végén a szemtermés található. Régen csokorszámra gyűjtötték, ám ez ma már törvénybeütköző cselekedetnek számít!
A homoki gyep további jellemző fajai a magyar cickafark, a magyar ebnyelvűfű, a hosszú zsurló, a mezei fátyolvirág, a ragadós mécsvirág, a szikár habszegfű. Ezek a növények adják a társulás igazi karakterét.
A száraz gyep sok ízeltlábúnak ad otthont. A nőstény csodáspók hatalmas termetével kissé ijesztő lehet, de szerencsés esetben megfigyelhetjük óriás fehér petecsomóját, vagy későbbiekben akkor, mikor a kikelt kicsinyeit potrohán hordozza. Az ugráló, pattogó rovarok közül leggyakrabban különböző sáskafajokkal találkozhatunk, de május folyamán a fekete alapon piros pettyeket viselő vérpettyes kabócák szépségében gyönyörködhetünk.
Hegyi len (Linum austriacum)
Ez a kecses, finom megjelenésű növény májusban nyílik a száraz homoki gyepben. Virágai kerekdedek, égszínkék szirmok alkotják. Neve kissé megtévesztő, hiszen nemcsak hegyvidékeink, de a síkvidék száraz rétjein is megél. Közeli rokona a termesztett házi lennek.
Finom rostjaiból már a kőkorszakban is készítettek vásznat. Végigkísérte a len termesztése és a lenvászon készítése az emberiséget egész történelme során. Nemcsak rostjáért, de magjáért is termesztik. Magjából sajtolják az értékes lenolajat, és napjainkra fontos kiegészítő táplálékunkká vált a lenmag.
Természetesen a házi len vadon élő rokonai, mint a hegyi len is, nem rendelkeznek ennyi fontos tulajdonsággal, így maradtak szemet gyönyörködtető mezei virágok.
Homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica)
Ezt a különös pázsitfüvet csak virágzásban és terméses állapotban tudjuk megkülönböztetni a többi fűfélétől. Fehér tollas szálkái, mely a termés repítőszőreként szolgál, gyönyörűen lengedeznek a szélben. Tán nincs is ennél megkapóbb látvány! Régen, az 1800-as években az árvalányhajat csokorba kötve vitték szerte a világba, hirdetve a magyar föld szépségét. Igazi nemzeti jelképpé ekkor vált. Mára már állománya megfogyatkozott, ezért régóta védett növény. Érdekes a szaporodása is. A szél terjeszti termését, mely földet érve hegyes végével befúródik a talajba. A szemtermés feletti rész ekkor még spirálisan csavarodott. A mag vizet szív fel, ezáltal a spirális rész kiegyenesedik, eközben a mag egyre mélyebben fúrja magát a földbe. Végül tollas szálkájától is megszabadul, s egy új árvalányhaj-élet kezdi meg pályafutását.
Mogyorós pele (Muscardinus avellenarius) Család: Pelefélék
Elsősorban erdőszéli cserjésekben, bozótosokban, bogyós termésekben gazdag bokorszinttel rendelkező erdőkben él, de kedveli a felhagyott gyümölcsösöket és kerteket is.
Sokszor nedves élőhelyeken, nádasok szegélyezte fűzesekben, mocsaras, lápos, fásszárú vegetációfoltokban is megtelepszik. A kifejlett állatok alvófészke gömb alakú, átmérője 6-8 cm. A költőfészek általában 1-2 méterre a föld felett, az ágak villájában található, átmérője eléri a 9-12 cm-t, amely jobban fűzött és puha béléssel rendelkezik. Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A párzási időszak áprilistól októberig tart. A nőstény évente 1-3 almot hoz a világra, csak a magasabb hegyekben ellik évente egyszer. A vemhesség 22-24 napig tart, ennek végén 2-7, legtöbbször azonban 3-4 utód születik. A kölykök 18 napos korukban kezdenek látni, és 35-40 napig az anyjuk mellett maradnak. Tápláléka magvak, rügyek, bogyók és fák gyümölcsei (som, makk, csipkebogyó, mogyoró, kökény stb), de kora tavasszal rovarokat és azok lárváit is elfogyasztja. Hogy mit eszik, attól függ, hogy az adott évszakban mi található meg a fészke körüli 70 m-es körzetben.
Téli álmot alszik. A téli fészek a földön vagy a föld alatt, teljesen lezárva van. Az alvó állat csak minden 5-10 percben vesz lélegzetet; szívverésének üteme a tizedére, testhőmérséklete a normál 34-36 °C-ról 2-5 °C-ra csökken.
Az állat fej-törzs-hossza 6,5-8,5 centiméter, farokhossza 6,5-7,8 centiméter. Testtömege 15-25 gramm (téli alvás előtt elérheti a 35-43 grammot is). Bundája vöröses-szürkés sárga, hasi része világosabb. Mancsa párnázott és dúsan szőrözött farka különbözteti meg a hasonló nagyságú egerektől. Füle lekerekített, viszonylag kicsi. Feltűnően nagy fekete szeme az állat éjszakai életmódjára utal.
Természetes körülmények között 4-6 évig is élhetnek.
Eszmei értéke: 50 000 Ft
Vörösbegy (Erithacus rubecula) Család: Rigófélék
Lomberdők, városi parkok és kertek fészkelő madara. Olyan élőhelyet kedvel, ahol sűrű, fás vegetációt és nyílt részeket is talál. Majdnem mindig sűrű aljnövényzetben a talajhoz közeli odvas tuskóba, partfalba, üregekbe rakott fészekben költ. Csak költési időben alkot párt. Évente kétszer, áprilistól-júliusig, a tojó 5–7 tojást rak, melyen 13–14 napig kotlik, ekkor a hím akár háromszor is táplálja óránként. A fiatal madarak 12–15 nap múlva repülnek ki. Rovarokat, férgeket, csigákat, bogyókat és magvakat fogyaszt.
Hívóhangja rövid, kemény „cett”.Amikor ideges, ill. este, elülés előtt és hajnalban hosszasan cettereg: „cett-ett-ett-ett”. Risztása rendkívül vékony, magas és éles „cíí”. Vonuláskor, éjszaka vékony, érdes ”cí” hangot hallatt. Éneke gyakran néhány magas, elnyújtott, vékony hanggal kezdődik, majd mélyül és felgyorsul, remegve és izgatott, tiszta, éles, magas hangok vegyülnek benne; tempója és hangereje változó, nincs két azonos strófája.
Kicsiny barnás madár, narancsvörös arc és mellfolttal. Hossza 12,5-14 cm, szárnyfesztávolsága 24-26 cm, testtömege 19,5 gramm. Feje viszonylag nagy, lába vékony és elég hosszú. Időnként felfújja tollazatát, amitől egészen gömbölydednek tűnik, de egyébként inkább karcsúnak látszik. A földön szárnyát kissé leeresztve szökdécsel, időnként megáll, testét megbillenti és farkát felcsapja. A fiatal példányok egész tollazata finoman pöttyös, mellükön és arcukon nincs narancsvörös szin.
Részleges és rövid távú vonuló madárfaj. Az Európában költő madarak nagy része Nyugat-Európában, valamint a Földközi-tenger partvidékén, az Uraltól keletre fészkelők a közel-keleti és közép-ázsiai területeken telelnek. Legnagyobb átlagos elmozdulás 139,5 km/nap.
Legidősebb gyűrűs madár: 6 év, 19 nap.
Eszmei értéke: 25 000. Ft
Nevezetes napok:
Május 10. MADARAK ÉS FÁK NAPJA – MME
Május 15. NEMZETKÖZI KLÍMAVÁLTOZÁSI AKCIÓNAP
Május 20. MÉHEK VILÁGNAPJA – ENSZ World Bee Day (2018 óta)
Ha véletlenül madárfészket találsz, kérlek, tisztes távolságból figyeld meg. Te se szeretnéd, ha gyermekeidet gondozás nélkül kellene hagynod!
Következő állomás 190 lépésre nyugatfelé haladva baloldalon található.